A kert a város központjában terül el. Keleti határán az Eger-patak folyik. Szerkezetében a franciakert felépítési stílusát követi.
Eszterházy Károly püspök nevéhez fűződik az Érsekkert megalapítása, melyet 250 évvel ezelőtt létesítettek. Ekkor 1484 telepített, nemes fát ültettek.
1919.-ben vált közkertté, 1996.-ban pedig helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították.
A növényeken, virágokon és madarakon kívül gyönyörködhetünk a kert közepén működő szökőkútban, s az északi részen kialakított kétrészes mesterséges tóban, s a benne úszkáló aranykárászokban. Szép látványt nyújtanak nyáron a víz tükre fölött röpködő szitakötők is. A patakban nyúldomolykókat és kecskebékákat figyeltem meg, a köveken pedig fali gyíkokat láttam. A legtöbb időt azonban a madarak megfigyelésével töltöttem. Feltűnt az, hogy az utóbbi években kevesebb a madarak száma, mint korábban. Ennek az okát próbáltam kideríteni.
Negyven évvel ezelőtt egy dolgozat jelent meg a Heves megye Tudósító c. folyóirat első számában az egri Érsekkertben előforduló madarakról. Dr. Vajon Imre – a cikk írója – három éven át rendszeresen végzett megfigyeléseit írta le. Negyven madárfajról tesz említést, melyek közül sok volt rendszeresen fészkelő faj. Az itt élő madaraknak nemcsak táplálkozási és fészkelési helyük volt biztosított, hanem a kert mellett közvetlenül folyó Eger-patakból könnyen jutottak ivóvízhez, és fürödhettek is benne, tehát életfeltételeik kedvezőek voltak. Az akkori probléma az volt, hogy a faállomány jelentős részét alkotó szilfák 1962-ben egy vírusfertőzés következtében kipusztultak. Ezek a szilfák korábban kedvező fészkelési lehetőséget biztosítottak számos madár számára. A sok szilfát ki kellett vágni. További gondokat jelentett a vadgesztenyefák kiöregedése, elkorhadása. A fák odvaiban több madárfaj, köztük csókák építették fészkeiket, de az idős fák kivágása csökkentette (felszámolta) fészkelő helyeiket. A kivágott fákat igyekeztek pótolni vadgesztenyével, mezei juharral, török mogyoróval, fenyőfélékkel és bükkel.
Megfelelő mennyiségű és minőségű költőhelyek híján a mai madárállományból hiányoznak a csókák, a varjak, a sárgarigók és a seregélyek. Megcsappant a veréb állomány, és erősen lecsökkent az odúlakó énekes-madarak és a harkályok faj- és egyedszáma.
Néhány évvel ezelőtt az Érsekkert újabb rekonstrukciójára került sor. A kiöregedett, veszélyessé váló vadgesztenyefákat ki kellett vágni, de helyettük újakat ültettek. Köztük ritka fajokat is, például páfrányfenyőt. A park ékessége, a hatalmas juharlevelű platánfa, és sok más, védett fa megkülönböztetett védelemben részesült.
Sajnos a sétányok mellett húzódó sűrű, magasra növő bokrokat térdmagasságig mindenütt levágták. Ezáltal erősen korlátozták (megszüntették) a bokrokban fészkelő madarak fészeképítési lehetőségét. Ebben az átalakított környezetben is vannak még fák és bokrok a madarak számára, de csak a környezethez és az emberi jelenléthez alkalmazkodni képes fajok és egyedek maradtak és vannak a kertben. Ilyenek például a fekete rigók, az erdei pintyek, az énekes rigó, a balkáni gerle, valamint a tengelicek, melyek a táplálékért és a fészkelő helyekért folyó versengésben felül maradtak. A csuszkák és fakuszok is láthatóan jól érzik magukat. Az erdei pintyek eltűrik az emberek közelségét, az olajos magvakat összeszedegetik. Ritkán lehet légykapókat látni. Télen a süvöltő pirók is megfigyelhetők. Idén egy szajkót is sikerült lencsevégre kapnom.
Az előző évben és az elmúlt hetekben is sok madárodú került ki a fákra. Megfigyeléseim szerint nem mindegyik talált gazdára. Ennek lehet az oka az odúlakók kevés száma (faj ritkaság), az emberek közelsége, valamint a táplálék hiánya is.
Megállapítható, hogy a környezeti változások (a fák kivágása és a bokrok levágása), valamint az emberek közelsége eredményezték az egri Érsekkert madárállományának jelentős csökkenését az itt élő madarak faj - és egyedszámának változását.
Remélem, hogy a felnövekvő fák és bokrok – évek múlva – ismét kedvező feltételeket biztosítanak a madarak megtelepedésére.

E kis előadás elhangzott a Kitaibel Pál nemzetközi versenyen, 2008. április 19-én Mosonmagyaróváron.
Szoboszlay István, Dobó István Gimnázium,
I. osztályos tanuló, Eger