Ősi földünk a magyar is, ahonnan elmentünk,
Sziget közbe, Rába mentén mostan visszajöttünk.
Vízi várainkat jelzi sok szép magyar tájék,
Ha mással nem, a nevével emlékezik ránk még.
Hódoscsépány egy kis falu Ózd városa mellett
Hódmezővásárhely is hódvilágban termett!
Nagyhódos, Kishódos, de szép Magyarország!
Szeretnénk mi visszatérni mindörökre Hozzád!
Hódosi Jóska barátom, bizony Földesről jött ő,
Józan magyar paraszt ésszel áldotta a teremtő!
Réges-régen sok mocsár volt, itt a hunok földjén,
Vígan éltünk a fövenyen a bő vizek mentén!
De a dolgos sok hun, magyar termőföldre vágyva,
Lecsapolta a mocsarat az egész hazában!
Folyókat is szabályoztak a szorgalmas kezek,
Víz nélküli hód váraink csupa száraz berek!
Életterünk úgy lecsökkent, nem tehetünk róla
De megértjük büszkeségtek, erről szól sok nóta,
Kérünk ezért benneteket, segítségre vágyva,
Fogadjatok minket vissza a szép magyar tájba!
Amikor a part menti fák némelyikét aprítjuk,
Akkor néhány ember fiát magunkra haragítjuk.
Örökletes tulajdonság, erről a hód nem tehet,
Hogy a legszebb fáknak törzsét néha a hód rágja meg.
Velünk született szokásunk, erről mi nem tehetünk,
Hogy a jó Isten is ilyennek alkotta meg az életünk!
Mert a fogunk, biz’ mindig nől, míg nem fogy el életünk,
Szükségszerű fogkoptatás lett egy életelemünk!
De rágja ám a fáknak törzsét nyúl is meg az őzike,
Mégis szeretitek őket, nem hazudok, így van-e?
Segítsétek életünket a folyóknak mentén,
Ültessetek sok fát, cserjét a patakok szélén!
Hiszen mi is növényt rágunk, ízes fa forgácsot,
Nyárfatörzset, tölgyfaágat, vesszős fűzfa szálat!
Megígérjük, elélünk mi lakatlan vidéken,
Nem okozva semmi bajt sem, a megművelt réten!
Nem fekszünk ki tengerpartra, mint rozmár vagy fóka,
Nem totyogunk a víz mentén, mint pingvin apóka!
Nem vagyunk mi rosszabbak sem, mint a vidra legények,
Akik édes vizeinkben viháncolva megélnek!
Mi is szoktunk játszadozni, mikor kedvünk szottyan,
Főleg mikor a vízitök a karmainkba pottyan!
Nincs számunkra védőbástya vizivárak nélkül,
Hogyha velünk a magyar nép végre meg nem békül!
Értsétek meg bölcs magyarok, erről szól sok strófa,
Hogy e földön hódnak is jut élelem és móka!

Eger, 2008. május 15. Szerző: Sós György